Eljutottunk ide is.
3/4 8-ra volt beállítva az ébresztő óra, de hamarbb felkeltem, és nem akartam megkockáztatni, hogy essetleg átalszom a csengőt. Szóval felkeltem, lezuhanyoztam, és próbáltam rendbe hoznai magam. Aztán elutaztam a Stadionokog, egy pöpettet bajom volt a jegyiroda megtalálásával, még a nővéremet is felhívtam kétségbeesésembe. Aztán valahogy csak odajutottam, sikerült venni egy havi bérletet, hurrá, hurrá, éljen.
Mire felszáltam az 1-es villamosra, már 9 óra volt, és a pecsához értem 9:20-ra. a sor nem volt brutálisan nagy, de azért nem csak egy maroknyi ember jött. Szóval, próbáltam olvasni, a The Sugar Queen-t Sarah Addison Allentől, és akartam, hogy tetszen, mivel a Kerti varázst nagyon élveztem, de szerintem egyszerűen még az angol könyvek nemigazán tudnak lekötni, a fenébe i9s még csak 13 vagyok. Szóval kb olvastam 5 oldalt, aztán visszasüllyesztettem a táskába, és önmagam legyezgetéséval, és a telefonomon játszással tölt el az idő, aztán 10-kor elindult a sor - ehez hozzá kel tenni hogy legalább már kétszer, ha nem háromszor volt akkora a sor, mint ahova én beálltam. Szóval elkezdték beengedni az embereket, és röpke 40 perc múlva már sorban áltam a dedikálásért a könyvel, kissé fáradt lábakkal, de nem érdekelt, mert beszipantott a könyv. Tudom, mostanában sok ember leminősíti a sorozatot, hogy mennyire túl van értékelve, és ez lehet hogy igaz, de nekem ez egy olyan könyvsorozat, ami szórakoztat, izgulós, néha komoly, és merem állítani, hogy az írónő rengeteget javult az 1. könyv óta, sokkal inkább hihető a  karakter, úgyhogy ne állj meg az 1.-nél, ha már az összeset elolvastad, akkor mondj véleményt. Szóval mindenesetre, amikorra kijutottam, már úgy gondoltam, hogy megérdemlek magamnak valami pihentetést, úgyhogy leültem a közeli kávézóba, és egy hideg gyömbérrel tovább olvastam. aztán hazajövet a villamoson, és a trolin, is, elsőn úgy elbambultam, hogy 1 megállóval később szálltam le, de szerencsére szembe pont jött egy, úgy hogy azzal mentem visszafelé egy megállót. Szóval hazajöttem, ebédeltem, szigorúan a könyvvel a kezemben, azután vettem egy hideg fürdőt, szintén a könnyvel, és mióta fél 11 óta folyamatosan olvastam,  9 óra alattt végeztem is vele. Na és most jön amiért megírtam ezt a teljes, hosszú bejegyzést.
      TE JÓ ISTEN!! MI VAN?
Röviden szólva, imádtam az egészet, csak belestem a bakiba, hogy még az elején hátrapillantottam egy picit, épphogy 3 sorba, de ez annyirra felcsigázott, hogy márt csak azért sem tudtam letenni. Itt már annyira sokkal éredtebb R+C, hogy öröm volt olvasni. Virágékat is szeretem még mindig, amiért az írőnót egy ici-pici részem megutált, hogy szétszakította Zsoltiékat. MIÉÉÉÉRT? Ó MIÉÉÉRT????. Szóval ez zavart, de amúgy imádtam az egészet.
De az a véééége, azt miért kelett, miért kell az olvasókat még fél évig kinozni?
  Kedvenc jelenet: Amikor Reni hajnali 2-kor kiszökik  Cortezhez.

Aprópó: a dedikáló sorban azt hittem, hogy a Kirát látom, de nem voltam benne biztos, és amúgy sem volt merszem odamenni. Pff Éljen a bátor én...